UramIsten. Tapasztaltatok már olyat , hogy valamiről nagyon jó emlékeitek voltak régebbről, kiskorotokból, és aztán mikor újra hallottátok/láttátok/átéltétek...enyhén szólva szörnyű volt? Na hát én igen. Ma kaptam egy levelet nagymamámtól születésnapomra, (postán küldte és most ért ide), leírta nekem a kedvenc versemet amit mindig ő mondott nekem elalvás előtt. József Attila : Altató...hogy felidézzem a szép emlékeket meghallgattam youtube-on. De valamiért az álom helyett a frász jött rám. Hogy miért?? Hát hallgassátok meg azt ahogyan ez a nő felolvassa a verset! Remélem nem engedték gyerekek közelébe...aki ezt 15 éves kora előtt hallja éveken át járhat pszichológushoz..Jézusom.-.-

Zsófi, ennek örülni fogsz :D Most olvastam ,hogy már forognak a kamerák és június 30-án startol az Under The Dome 2. évada!!:D :D Ennek örömére egy pár kép a kedvenc epizódjaimból!:D 

Végre eldöntöttük mire ballagunk majd, és hát erre esett a választás! Nekem tetszik! És nektek?? :D 

Nos emberek ezennel bemutatom nektek Puszedlit az oldal kinevezett védőjét és miniszterelnökét! Fogadjátok sok szeretettel, kicsit szégyenlős, de ne bosszantsátok fel mert akkor kő kövön nem marad!  

Szóval...kedd óta mandulagyulladásom van, teljesen elment a hangom és itt fetrengek az ágyban. Tegnap úgy gondoltam unalmamban lecserélem a design-t. Oh, gyerekek volt ott mindent...Demi Lovato, virágok,kutyák kis hableány..minden. De végül ennél az egyszerűnél maradtam. Egy letisztult egyszerű külsőt kapott az oldal. :) Csakhogy, amilyen hülye vagyok véletlenül letöröltem a blog modult, így az összes írásom elveszett. Szegény Zsófi, még jó hogy nem írtál tegnap végül...így az is törlődött volna:S 

És, ami még fontosabb hogy tegnap pontban éjfélkor betöltöttem a 18-at! Nagykorú lettem :D Elmondhatatlanul fura szám ez a 18. És furcsa érzés. Egyrészről örülök, másrészről pedig kicsit szomorú is vagyok. Végiggondolva az elmúlt éveket, elmondhatom hogy semmin sem változtatnék. Ha  új lehetőséget kapnék hogy gyerek legyek, ugyanúgy szeretném élni az életem mint ahogy éltem. Régebben haragudtam a szüleimre , hogy annyit utaztunk soha nem maradtunk sokáig sehol és nem tudtam egy suliban sem végezni, de mostmár inkább örülök hogy ennyi helyen éltünk mert minden helyhez rengeteg emlék köt , amiket soha nem felejtek el. 

Szóval happy 18. :D